Ilyet nem csinálsz fotoshoppal :D

Grabancon ragadva a világ csodáját...

Beszámoló a héten, képek új albumot kaptak a picassán.

január 26. hétfő

Az indiai köztársaság kikiáltásának szent ünnepén mosolygós nap virradt ránk. Ezt törte derékba a szállodánkkal szemközti galéria-látogatásunk: kapásból a vasrács mögötti jegyüzérnéni nem volt hajlandó elfogadni az ötszázasomat, Andival okosba (kiállítottunk pár LC-t) megoldottuk a cserét, bent maharadzsa festmények lombozták a hangulatot, alig vártam, hogy továbbállhassam. Főleg úgy, hogy csónakázás volt a következő program, a mysore-i Karanji tónál béreltünk evezőst/vizibiciklit. A parton terjedelmes madárketrecbe pakoltak tisztes mennyiségű szárnyasjószágot: pávák, tukánok, galambok, kacsák ezrei várták a turistákat. Indulás előtt megismerkedtünk a cukornádsajtos alaptechnológiájával: a nagyszüleimnél használt szüreti présgép mintájára facsarta ki az emberünk a nádrudakból az éltető nedűt. Isteni íze volt, úgyhogy végül rendeltünk egy második kört is, az otthoniak egészségére…

Csónakázás a Karanji tavon

Cukornád présgép

A hétvégi kirándulás fő attrakciója címet utólag bevallhatom egyértelműen a hétfői ebéd helyszíne nyerte, igazi terülj-terülj asztalkát rendeltünk: sörkoktél odábbról, boroskékcsoda nekem, a főételem maga volt a csoda. A díszletek az étteremben egy dzsungelt formáztak: pincérek szalmakalapban, rézkupa, liánok csüngtek a plafonról, tigríscsíkos tányérok. Az bőséges ebéd odatette a fáradságot a csapatnak, bepunnyadtunk és hazafele vettük az irányt.

Dzsungel hangulatú étterem (c) by Réka

január 25. vasárnap, 18:00

Estére a vacsorán kívül az ünnep kedvéért kivilágított palota volt soron, szálláson zuhanyzás után egymagam indultam útnak, talán negyed órával a többiek után, persze hogy nem értem őket utol a tömegben. Sebaj gondoltam, majd a vacsoránál találkozunk a piroskockásban.

Elbaktattam a palota bejáratáig, ott akkora sor fogadott, hogy annál csak Moszkvában van nagyobb a januári vodkaosztásnál. Megkíséreltem az EXIT feliraton bejutni a vízumomat lobogtatva a harci elefántnak, de kiszúrta, hogy nem én vagyok a nagykövet, így fel is adtam a bejutást. Helyette teszteltem a reflexeimet a közeli körforgalom gyalogos részlegében. Útközben emlékeztem egy templom szerűségre, így rákerestem vasárnap lévén, hátha osztják az igét. Meg is találtam: piros neonfényű kereszttel a tetején hirdette a keresztény kisebbséget a Mysore-i éjszakában.

 Készülő Dosa

Visszafele másik irányba indultam, egy tömbbel odább jártam mikor kiértem az utcai árusokkal megrakott főutca járdájára. Itt beálltam az egyik sorba egy adag Dosa reményében, és csodák csodájára egy européer leányzó termett ott. Evés közben, röviden elcsevegtünk, Chicago-ból jött és már augusztus óta Mysore-ban tanul, csupa jókat mesélt Indiáról, ahogy kivettem kb. márciusban végez és teker vissza az államokba. Estére még filmeztem kicsit a szállodában, az alvás azonban lényegében meghiúsult ugyanis egy agyhalott csoport érkezett a szállodába és úgy érezték, hogy véletlen időközönként csapkodniuk kell az ajtókat, én nem tudom meddig tartott a buli, de az éjszaka közepén ha rendelkeztem volna lőfegyverrel előadtam volna egy jelenetet iddqd üzemmódban. (Kép nincs több mert lemerült az aksi, holnapi sztorihoz lesz videjó)

január 25. vasárnap

Esti sörözés utáni hajnali ébredés böszme nehéz volt, de gyors makeup után kint sorakoztunk a buszra várva a főbejáratnál. Helyi idő szerint 6:30-kor (nálatok kedves fagyott pestiek = éjszakai túra :D, azaz éjjel egy), köd lepi a disztriktet és az ásítozó magyarokat. Busz sehol: elkezdünk nyugtalankodni, hátha másik bejáratnál dekkol, átcaplatunk, de sehol semmi. Vonalas szobai telefonnal tartjtottuk velük a kapcsolatot: megerősítik, hogy a főutcán vannak, végül fél órás egyeztetés után elérjük, hogy a két bejárat közti saroktól átparkoljanak a bejáratunkhoz.

 Élvezzük a kényelemet és a luxust Charlieval, pic by Levi

Célpontunk a 150km-re lévő Mysore városka, a maga 1.5 milliós lakosságával nem számít nagynak. A köztársaság kikiáltása előtt (melynek köszönhetően hétfőn se kellett dolgoznunk a nemzeti ünnepnek köszönhetően) 25 maharadzsa követte egymást a trónon. Hatalmas vagyonokat harácsolhattak össze, csak úgy sorakoztak a téli-nyári paloták. Közülük a híres Tippu Szultán történetét osztotta meg az idegenvezetőnk velünk: négy csatában állt ellen a gaz brit gyarmatosítóknak, biztos készült róla egész estés Bolywoodi film is róla benne árulással, csillogó palotákkal és csodalámpával. 

Indulás előtti csoportkép

A nyári palota után felszállítattuk magunkat a Chamundi hegyen lévő templomhoz. Itt hatalmas sorban álló tömeg fogadott minket, így a templom belsejét kihagytuk. A körülötte lévő árusok, tehenek viszont lekötöttek rendesen :) volt háromszínű  tehénke, banánzabáló és kókuszlopó majom. Egyik utcai árus kitartóan erősködött, így 500 pengő helyett, negyed órás közbeszerzési tárgyalás után vettem tőle kemény száz rúpiáért egy elefántfejű faszobrot (Ganesha) így megnyugodott. Nyomogatva a fényképezőgépet, pár helyi arc odatüsténkedett és felkértek egy közös képre, majd lelkesen mutogatták a társaiknak :)

 Heggyel végezve visszatértünk a városba és dél fele becsekkoltunk a szállodába, többen örültek a franciaágynak, wc papírt és törülközőt estére ígértek, úgyhogy nem maradtunk sokáig. Vezetőnk étterembe irányított minket, a piroskockás terítő és a sürgölődő pincérhad várta az éhes tömeget… Jómagam ciprusi és az indigós emlékeimre hivatkozva rákos becsináltat rendeltem negyede megmaradt a csípőssége miatt…

Templom a hegy tetején

Következő program a szultáni palota volt, buszról lelépve egészen a jegypénztárig megrohamoztak a szegény népek: kislányával karjában kéregető néni (kígyó nélkül), legyezőt/sakktáblát/napszemcsit/műholdat rádsózni próbáló geschäftsman. Egy kígyóbűvölőt oldalról megvakuztam - Levi szerint majdnem utánamszalajsztotta a kobráját- majd fizetés nélkül távoztam. Palotába mesztilláb engedtek csak be, így chárlival végigsúroltuk a teljes padlózatot. Ami a görögöknél a mészkő-ionoszlop az itt vasból volt, nem spóroltak az anyaggal, rákentek egy réteg aranyat, oszt jó napot. Hatalmas park dukált a palotához, körbejárásától eltekintettem, inkább letelepedtem a népet csodálni, Charlival spannoltunk sokgyermekes müezzinnel, végigkérdeztük a gyerkőcök neveit (persze egy se maradt meg, hiába a reggeli pálinka pusztítja az agyamat), majd ejtőztünk míg megérkeztek a többiek a kertkörüli túrájukról.

írom tovább, stay tunned... maradék videó a  facebookon, többi kép picassán.