január 25. vasárnap

Esti sörözés utáni hajnali ébredés böszme nehéz volt, de gyors makeup után kint sorakoztunk a buszra várva a főbejáratnál. Helyi idő szerint 6:30-kor (nálatok kedves fagyott pestiek = éjszakai túra :D, azaz éjjel egy), köd lepi a disztriktet és az ásítozó magyarokat. Busz sehol: elkezdünk nyugtalankodni, hátha másik bejáratnál dekkol, átcaplatunk, de sehol semmi. Vonalas szobai telefonnal tartjtottuk velük a kapcsolatot: megerősítik, hogy a főutcán vannak, végül fél órás egyeztetés után elérjük, hogy a két bejárat közti saroktól átparkoljanak a bejáratunkhoz.

 Élvezzük a kényelemet és a luxust Charlieval, pic by Levi

Célpontunk a 150km-re lévő Mysore városka, a maga 1.5 milliós lakosságával nem számít nagynak. A köztársaság kikiáltása előtt (melynek köszönhetően hétfőn se kellett dolgoznunk a nemzeti ünnepnek köszönhetően) 25 maharadzsa követte egymást a trónon. Hatalmas vagyonokat harácsolhattak össze, csak úgy sorakoztak a téli-nyári paloták. Közülük a híres Tippu Szultán történetét osztotta meg az idegenvezetőnk velünk: négy csatában állt ellen a gaz brit gyarmatosítóknak, biztos készült róla egész estés Bolywoodi film is róla benne árulással, csillogó palotákkal és csodalámpával. 

Indulás előtti csoportkép

A nyári palota után felszállítattuk magunkat a Chamundi hegyen lévő templomhoz. Itt hatalmas sorban álló tömeg fogadott minket, így a templom belsejét kihagytuk. A körülötte lévő árusok, tehenek viszont lekötöttek rendesen :) volt háromszínű  tehénke, banánzabáló és kókuszlopó majom. Egyik utcai árus kitartóan erősködött, így 500 pengő helyett, negyed órás közbeszerzési tárgyalás után vettem tőle kemény száz rúpiáért egy elefántfejű faszobrot (Ganesha) így megnyugodott. Nyomogatva a fényképezőgépet, pár helyi arc odatüsténkedett és felkértek egy közös képre, majd lelkesen mutogatták a társaiknak :)

 Heggyel végezve visszatértünk a városba és dél fele becsekkoltunk a szállodába, többen örültek a franciaágynak, wc papírt és törülközőt estére ígértek, úgyhogy nem maradtunk sokáig. Vezetőnk étterembe irányított minket, a piroskockás terítő és a sürgölődő pincérhad várta az éhes tömeget… Jómagam ciprusi és az indigós emlékeimre hivatkozva rákos becsináltat rendeltem negyede megmaradt a csípőssége miatt…

Templom a hegy tetején

Következő program a szultáni palota volt, buszról lelépve egészen a jegypénztárig megrohamoztak a szegény népek: kislányával karjában kéregető néni (kígyó nélkül), legyezőt/sakktáblát/napszemcsit/műholdat rádsózni próbáló geschäftsman. Egy kígyóbűvölőt oldalról megvakuztam - Levi szerint majdnem utánamszalajsztotta a kobráját- majd fizetés nélkül távoztam. Palotába mesztilláb engedtek csak be, így chárlival végigsúroltuk a teljes padlózatot. Ami a görögöknél a mészkő-ionoszlop az itt vasból volt, nem spóroltak az anyaggal, rákentek egy réteg aranyat, oszt jó napot. Hatalmas park dukált a palotához, körbejárásától eltekintettem, inkább letelepedtem a népet csodálni, Charlival spannoltunk sokgyermekes müezzinnel, végigkérdeztük a gyerkőcök neveit (persze egy se maradt meg, hiába a reggeli pálinka pusztítja az agyamat), majd ejtőztünk míg megérkeztek a többiek a kertkörüli túrájukról.

írom tovább, stay tunned... maradék videó a  facebookon, többi kép picassán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.