Február 7. szombat

Újabb hétvége - újabb repülés: ezúttal India nyugati partjához, a portugálok által meghódított béke szigetére látogattunk. A hajnali négy órás nyugodtság már a jegyek átvétele után megszáll minket, békésen kávézgatunk a reptér földszintjén. A security check környékén azonban baljós tömegek gyülekeznek, szerencsére a boarding time előtt 10 perccel átjutunk a kapukon, kapkodhattuk a lábunkat, itt ne hagyjon minket az álomhajó. Apró propelleres Kingfisher géphez vittek minket, Andival kapásból átaludtuk a reggelit, és kevéssel a földet érés előtt ébredünk.

Kingfisher az én légitársaságom

Itt összevárjuk a naptej-szállítmányunkat és szemezgetjük a transzfer kisiparosok közöl, vajon melyik jöhetett értünk. A fél/háromnegyedórás holtidő után megérkezik a buszunk, ekkor én megszálltam a hátsó négy széket és kényelmesen eldőltem, pótolandó az éjszakai alvást. Fekvőrendőrök százaival küszködve dobálva már-már tengeribetegen érkeztünk a végállomás előtti faluba, itt belassultunk és szenzorokkal a kirakatok közt keresgéltük a szállásunkat. Biztos nágy az öröm, már a recepción sejteni lehetett, hogy ez biza oda fog baszni. Jópárszáz mellékes Siemens telefonközpont, csini recepciós lányok, kedves fogadtatás. A szobák átvétele is murisra sikerült, ágy közepén játékmackó, illetve a fürdőszoba szolid függönyös megoldása nem kevesek fantáziáját mozgatta meg :D. Szobánként egy ilyen kép biztosan készült…

 Medencés szállodácska thx L

Az igazán csodálatos viszont a feszített víztükrös medence (berendeltem biza) jelenléte volt. Nem is kellet sok, a társaság máris a hasát sütette a partján. Érkeztek a szobaszámra rendelt kingfisherek és sültkrumplik, nem volt hiány semmiben. Ebéd után persze már mocorgott a kisördög és a legendás robogó biznisz motoszkált többünk fejében. Le is csaptunk egy fél tucatra, darabját 500 rúpiáért és kezdetét vette a két napos őrület: tengerpartról tengerpartra csapattuk, veszettül (najó, a helyiekhez mérten visszafogottan) dudálva és élvezve, hogy nincsenek távolságok.

 My Honda in da beach

Délután a strandon csapatostul rohamoztak meg a jetski, ejtőernyő, banánhajó csencselők. Próbáltunk csoportkedvezményt kialkudni az eredeti ár töredékéért, de úgy látszik az orosz túristahad bőségesen ellátta őket lovettával, mert nem mentek bele a forint szolgáltatások ócsításába. Ellenben bepakoltuk magunkat egy kedves étteremféleségbe, hátha kapunk valami kaját is a sörünk mellé, de a sültkrumplin kívül itt se tudtak sok jóval (emberi európai fogyasztásra alkalmas non szpájszi) szolgálni. A következő szabadidő program a naplemente-fotózás volt: hátradőlve a parti székekbe, sörrel a kézben, lazulva.

 I love this company pi(c)Levi

Estére a környék három-négy faluját bőségesen felderítettük a motorokkal. Gyors zuhany után a világ egyik legromantikusabb vacsorahelyét fedeztük fel a szálloda tetején: az andalító zene és fények, a csillagos ég és a lefüggönyözhető boxok tették egyedivé a helyet.

 So romantisch... 

T-5 óra (local time: hajnali négy) múlva indul a hétvégi program: a réges régi portugál gyarmat Goa felé vesszük az irányt repcsivel, természetesen a KINGFISHER szállítja a csapatot. Beszámolók készülnek, de lassulás van mert a gyárban elhavaztak soksok okossággal és kattintgatok látástól mikulásig.

See ya on Monday...

Hungarian-Indian Mock Implementation team 2009. January-February

Megéltük ezt is, szép volt jó volt, tapasztalatok, értékelés, kisregény később...

Képért külön köszönet L.

Az elmúlt idők fényképeiért magyarázattal tartozunk, nem véletlenül kerültek fel szőrpamacsok az orcákra. Hárman (Levi, Chárli, me) ugyanis megfogadtuk, hogy indiai kinttartózkodásunk végéig a helyiek bajusz mintájára mink is fenthagyunk egy körszakálnyit.

Magnum @ the GATE

És végül a totális asszimiláció utolsó állomása

A sorozat azonban hamar megszakadt, a belső nyomásnak jómagam nem tudtam ellenálni, így szégyenszemre vissza europaizálódtam és ismét emberi kinézetem van :D ez nagyot lökött Chárlie-n is és a következő körben ő tört meg. NOT to be continued

25 éves lettem én, meglepetés e költemény bejegyzés: csecse-becse. A délutáni rögtönzött bevásárlói séta alatt találtam cukrászdának kinéző kereskedelmi egységet, ahol az utcai forgatak ellenére 4-5 féle torta közül tudtam választani: végül egy kávés csokis kombinációra esett a választásom és azt csomagoltattam be izibe. A kisördög persze egyből kalimpált, hogy nem épp a leghiggénikusabb környezet, meg hol marad a hűtés, egyszóval kigyulladt a szalmonella indikátorként szolgáló piros vészvillogó. Erre a madagaszkár pingvineihez méltóan egyszeri megoldás szolgált: törd be a villogót és elmúlik a baj.

Foto of Charlie

Estefele egy körtelefon után az apartmanunkban gyűlt össze az ünneplő tömeg, kaptam milka csokikát illetve az indiai asszimilációs program keretében mintás inget, amit az éjszaka jótékony homályában ildomos csak felvenni :D