Február 7. szombat

Újabb hétvége - újabb repülés: ezúttal India nyugati partjához, a portugálok által meghódított béke szigetére látogattunk. A hajnali négy órás nyugodtság már a jegyek átvétele után megszáll minket, békésen kávézgatunk a reptér földszintjén. A security check környékén azonban baljós tömegek gyülekeznek, szerencsére a boarding time előtt 10 perccel átjutunk a kapukon, kapkodhattuk a lábunkat, itt ne hagyjon minket az álomhajó. Apró propelleres Kingfisher géphez vittek minket, Andival kapásból átaludtuk a reggelit, és kevéssel a földet érés előtt ébredünk.

Kingfisher az én légitársaságom

Itt összevárjuk a naptej-szállítmányunkat és szemezgetjük a transzfer kisiparosok közöl, vajon melyik jöhetett értünk. A fél/háromnegyedórás holtidő után megérkezik a buszunk, ekkor én megszálltam a hátsó négy széket és kényelmesen eldőltem, pótolandó az éjszakai alvást. Fekvőrendőrök százaival küszködve dobálva már-már tengeribetegen érkeztünk a végállomás előtti faluba, itt belassultunk és szenzorokkal a kirakatok közt keresgéltük a szállásunkat. Biztos nágy az öröm, már a recepción sejteni lehetett, hogy ez biza oda fog baszni. Jópárszáz mellékes Siemens telefonközpont, csini recepciós lányok, kedves fogadtatás. A szobák átvétele is murisra sikerült, ágy közepén játékmackó, illetve a fürdőszoba szolid függönyös megoldása nem kevesek fantáziáját mozgatta meg :D. Szobánként egy ilyen kép biztosan készült…

 Medencés szállodácska thx L

Az igazán csodálatos viszont a feszített víztükrös medence (berendeltem biza) jelenléte volt. Nem is kellet sok, a társaság máris a hasát sütette a partján. Érkeztek a szobaszámra rendelt kingfisherek és sültkrumplik, nem volt hiány semmiben. Ebéd után persze már mocorgott a kisördög és a legendás robogó biznisz motoszkált többünk fejében. Le is csaptunk egy fél tucatra, darabját 500 rúpiáért és kezdetét vette a két napos őrület: tengerpartról tengerpartra csapattuk, veszettül (najó, a helyiekhez mérten visszafogottan) dudálva és élvezve, hogy nincsenek távolságok.

 My Honda in da beach

Délután a strandon csapatostul rohamoztak meg a jetski, ejtőernyő, banánhajó csencselők. Próbáltunk csoportkedvezményt kialkudni az eredeti ár töredékéért, de úgy látszik az orosz túristahad bőségesen ellátta őket lovettával, mert nem mentek bele a forint szolgáltatások ócsításába. Ellenben bepakoltuk magunkat egy kedves étteremféleségbe, hátha kapunk valami kaját is a sörünk mellé, de a sültkrumplin kívül itt se tudtak sok jóval (emberi európai fogyasztásra alkalmas non szpájszi) szolgálni. A következő szabadidő program a naplemente-fotózás volt: hátradőlve a parti székekbe, sörrel a kézben, lazulva.

 I love this company pi(c)Levi

Estére a környék három-négy faluját bőségesen felderítettük a motorokkal. Gyors zuhany után a világ egyik legromantikusabb vacsorahelyét fedeztük fel a szálloda tetején: az andalító zene és fények, a csillagos ég és a lefüggönyözhető boxok tették egyedivé a helyet.

 So romantisch... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.