Lassan indult a vasárnap, nehezen akaródzott előmászni a svédasztalos reggelihez. Busszal átfurikáztunk a Vörös erődhöz, mellette hatalmas embertömeg piacolt, kihasználva a jó időt. Az erőd belsejéről gyorsan lemondtunk, inkább belevetettük magunkat az embertömegbe. A közelben volt az Arany Mecset, ide be is hatoltam a szokásoknak megfelelően mezítláb, kellemes zene és grizes falatok várták a betérőket. :) Délutánra szabadfoglalkozást irányoztunk elő és nekiláttunk a város felfedezésének, a városcentrumot hatalmas körút rendszer alkotja, közepén egy parkkal, ide többször visszatértünk: biztos tájékozódási pont volt…

Red Fort - impozáns látványa

Kétségbeejtően sokan voltak a népek, akárhányszor elindultunk egy irányba rögtön önkéntes idegenvezetők vettek körül minket, és irányítottak volna minket a legközelebbi haver boltjába. Miután a sétálásban megingott a bizalmunk, benéztünk egy kávézóba. A parkhoz visszatérve megrohamoztak a fülpiszkáló kisiparosok és a cipőtisztító nagymesterek. Robi be is nevezet egy alapos körre és ragyogó cipellővel vághatott neki a további heteknek.

Tódul a jónép, elvétve a második magyar hadsereg is köztük... crossing the road

A nap végén a gyülekező pont melletti Mekiben találtunk menedéket az utcai árusok és koldusok elől. Dávid már egy ideje fűtött egy dobokkal teleaggatott árust, többször ajánlottak egymásnak utolsó árat (last price, Sir!), de sehogy se akartak megegyezni, végül felkerekedtünk a buszhoz és útközben én is beszálltam az üzletbe. Dávid bemondta a bűvös 150 rúpiát a kisdobért és megszületett az üzlet. Útközben látta a kisember hogy én is érdekelt vagyok a dob bizniszben és a nagyobb dobot kezdte el ajánlgatni, én persze alaposan aláajánlottam, nehogy rajtam maradjon a repülőn amúgy is szállíthatatlan zenedoboz. Azonban az árus megérezte, hogy itt az utolsó lehetősége bárkire is rásózni aznap a portékáját így elfogadta a 200 rúpiás extrakedvezményes vasárnapi ajánlatomat :D Így még a mekis kólát útközben szürcsölgetve rámakasztották a dobot is.

Két gyerek, két szoba, két kerék, öt karika???...

A buszon betuszkoltam a mindentelnyelő bőröndömbe és nyugodt szívvel vártam a becsekkolást a repülőtéren. A nagy kényelmesség után persze kapkodhattunk, a biztonsági átvilágításnál ugyanis hatalmas sor alakult ki és izgulhattunk hogy időben sorra kerülünk-e. Az aggodalom felesleges volt, valamiféle gyanús alak miatt (dobomat magamhoz vontam, őt senki se bántsa büntetlenül) visszatartották ugyanis a gépek nagy részét. Úgyhogy uncsiztunk a reptéren, próbáltam wifit csiholni, de csak sms ellenében akartak hozzáférést adni, a backtrack-em meg még nem volt beüzemelve :). Jó órás késés után tett le minket Bangalore-ban, ahol az ágybazuhanás előtt sepercalatt hazateleportáltunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.